Kedves Végzős Kollégák!
Kedves Szülők, Rokonok, Barátok!
Kedves egyetemi Kollégáim!
Ahogy megpróbálom felidézni a 2005-ös avatási ünnepségemet, két dologra emlékszem vissza. Tulajdonképpen csak két érzésre. Ez a két érzés a következő volt: a "megérkeztem valahová!" megnyugtató érzése, és a "mit fogok tudni kihozni a szakmámból?" zavarodottsága. Ha megengedik, a következő percekben ezekre fogok építeni, remélve, hogy három olyan üzenetet tudok megfogalmazni, amelyet érdemes magukkal vinni a tisztelt 2023-as végzősöknek, családjuknak és barátaiknak, valamint a diplomaosztó ünnepségen részt vevő kedves kollégáimnak.
Igen! Nyilvánvalóan megérkeztünk valahová. Valószínűleg mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ez a valahová még nem a “cél”, sokkal inkább egy mérföldkő. Jelentős mérföldkő, hiszen ez az az idő és az a hely, ahonnan kezdve hivatalosan is elmondhatják a felavatott fiatal kollégák, hogy: "Tudjátok, a Pécsi Tudományegyetemen végzett gyógyszerészdoktor vagyok". És ez az a nap egyben az a nap is, amikor a szülők valószínűleg számos képet küldenek majd a fiúkról és a lányukról a rokonoknak és a barátoknak, és elmesélik, hogy mennyire boldogok és büszkék.
Mivel itt és most az elégedettség, az izgatottág, a büszkeség és a szeretet ezen erős érzelmeit éljük át; arra invitálnám kedves végzős kollégáimat (akikkel kérem engedjék meg hogy tegeződjünk most is ahogy az egyetemi évek során is), hogy gondolkodjunk egy kicsit előre. A mérföldkövön túlra, hiszen mindig folyamatban vagyunk, mindig úton vagyunk. De melyek ennek az utazásnak az elemei?
A változás és az ismeretlen megismerésének folyamata nyilvánvalóan tartalmaz bizonytalanságot és kihívásokat, ugyanakkor ezzel együtt – és azt mondom, hogy ennél még meghatározóbb módon - lehetőségeket a növekedésre. Lehetőséget, hogy fejlődj a személyes életedben, hogy javítsd emberi kapcsolataidat, és hogy építsd szakmai karrieredet.
Ehhez a folyamatos utazáshoz - amelyet személy szerint három gyermek apjaként, egyetemi vezetőként és gyógyszerészként izgalmasnak és motiválónak találok -, a következő három gondolatot szeretném veletek megosztani, hogy magatokkal vigyétek és megfontoljátok:
1. Legyetek tudatában a bennünk kódolt képességeknek
Hoztam neked egy fenyőtobozt. Ha közelebbről megfigyeljük ezt a tobozt, akkor kis magokat talátunk benne, amelyek magukban foglalják az összes szükséges összetevőt és genetikai információt, hogy hatalmas fenyőfává váljanak.
Mindannyiunkban, ebben a teremben minden egyes emberben és általában az emberekben megvan a lehetőség, hogy olyan emberré váljanak, aki képes hozzáadni valamit jót és értékeset a világhoz. Ti, a gyógyszerész szakma friss diplomásai kiváltságos helyzetben vagytok, hiszen közforgalmú- és kórházi gyógyszerészként, kutatóként vagy ipari gyógyszerészként a mindennapi munkátok során hozzájárultok a betegek egészségéhez és az egészségügyi rendszer fejlesztéséhez. Nap mint nap értéket teremthettek, segítetek másoknak.
Folytatva a fenyőmag példájával, a gyógyszerészképzéseteket egy termőfölddel teli cseréphez is hasonlíthatjuk, amelyben ti, a fenyőmagok, körülbelül öt éven keresztül nevelkedtetek. Ebben a biztonságos környezetben a magok növekedésnek indultak, és hamarosan megjelentek a nap felé nyúló levelek. Az elmúlt évek során a kis fenyőfák gyökerei már kitöltötték a cserepet, ugyanakkor a külső szemlélő számára látható fenyőfa viszonylag kicsinek tűnhet. Most, hogy kiléptek a "való világba", kiültetésre kerül ez a kis fa a természetbe, ahol a cserép már nem korlátozza a növekedését. Ahogy minden egyes mag egy hatalmas fenyőfát rejt magában, úgy minden szükséges képesség és tudás megvan bennetek is ahhoz, hogy azzá váljatok, akivé szeretnétek. Ehhez nem kell mást tennetek, mint minden nap hagyni magatokat növekedni. Ez a növekedés tudatosságot és folyamatos tanulást igényel. Semmi több. Nyitottság arra, hogy folyamatosan fejleszd magad, mint ember, mint családtag és mint a társadalomban megbecsült egészségügyi szakembere.
2. Gondolkodj pozitívan
Az előbb említett növekedéshez szorosan kapcsolódik, hogy gyakran a növekedés legnagyobb akadályai azok dilemmák vagy cselekedeteinkkel kapcsolatos negatív reflexiók, melyek önmagunkból erednek. Vagyis a növekedés korlátja legtöbbször belülről ered, nem pedig a külvilágból. Nyilvánvalóan sajnos előfordulnak kedvezőtlen külső események is az életben, de korántsem olyan gyakran, mint az önkorlátozó hiedelmek.
A legtöbb embernek több mint 6000 gondolata van minden egyes nap. Ez rengeteg. Ugyanakkor gondolatainkkal és a belső monológunkkal kapcsolatban az a jó hír, hogy ennek a beszélgetésnek tartalma csak rajtunk múlik. Engedjük meg tehát magunknak, hogy pozitívan keretezzük be az előttünk álló feladatokat és kihívásokat.
Mindannyian izgatottak, boldogok és motiváltak vagyunk, hogy részesei lehetünk a mai ünnepségnek. És itt jön az izgalmas rész: azért mert korában úgy döntöttünk, hogy boldogok, motiváltak és izgatottak leszünk. Pozitívan gondolkodtunk és gondolkodunk most is. Most arra kérlek tehát titeket, hogy ezt a gondolkodásmódot vigyék magatokkal a jövőbeli karrierutatokra. Tekintsetek bátran minden akadályra vagy új kihívásra a szakmában úgy, mint egy lehetőségre, hogy új dolgokat tanuljatok és fejlődhessetek. Vagy ha konfliktussal terhelt szituációba kerültök egy beteggel vagy kollégával, tekintsétek ezeket lehetőségnek arra, hogy fejlesszétek a kommunikációs és emberi készségeiteket.
3. Mindig egy csapat része vagy
Az utolsó dolog, amit ma szerettem volna megosztani veletek és önökkel, meggyőződésem szerint a gyógyszerészi hivatás egyik alapjának tekinthető. A gyógyszerészek nem magányos harcosok vagy az egészségügyi rendszer meg nem értett hősei. Egy XXI. századi egészségügyi szakember csak akkor érheti el teljesítőképességének csúcsát, ha másokra támaszkodik, ha csapatban dolgozik és együttműködik minden érdekelt féllel. Együttműködéssel többet érhetünk el, mint amit egyénként elérhettünk volna. Vagyis legtöbbször 1+1=3.
Amikor felismerjük és hiszünk abban, hogy egy csapat tagjai vagyunk, akkor nemcsak a környezetünkre gyakorolt hatásunkat tudjuk növelni, hanem biztonságos környezetet is teremtünk a munkánkhoz és az életünkhöz. Gondoljatok tehát mellettetek ülő évfolyamtársaitokra úgy, mint a csapatotok tagjaira, gondoljatok az orvosokra és más egészségügyi szakemberekre, mint csapattársakra, akik segíthetnek nektek és ők is számíthatnak rátok. Gondoljatok továbbá a betegeitekre is a csapata részeként, mivel mindannyiuk közös célja a gyógyszeres terápia biztonságának és hatékonyságának javítása. Végül gondoljatok ránk tanáraitokra és az egyetemre is csapattagként. Szüleitekhez és családtagjaitokhoz hasonlóan - akiknek szintén köszönetet kell mondanunk a támogatásukért - mi is mindig itt leszünk, ha szüksége van ránk.
Most, hogy a gyógyszerészképzés minden követelményét sikeresen teljesítettétek, és együtt ünnepeljük szakmai utatok e meghatározó mérföldkövét, arra kérlek titeket, hogy vigyétek magatokkal a fenyőmag által szemléltetett növekedés lehetőséget. Tartsátok észben a gondolataitok feletti hatalmatokat és a pozitív gondolkodásmód által kínált lehetőségeket. Végül pedig azt javaslom, hogy a csapatban való munkavégzés során szabadítsátok fel az együttműködő környezetben rejlő lehetőségeket és az ilyen közösségek adta biztonság érzését.
Magam, Karunk és Egyetem részéről szívből gratulálok diplomátokhoz és sok sikert kívánok Gyógyszerészi hivatásotokhoz!